Anna és Bence a kórház bejáratánál megtorpant egy percre. Úgy tűnt, ez a nap kitörölhetetlen lesz az életükből. Leginkább Annáéból. Bence azonban hajthatatlan volt, tudta: nem szabad itt ácsorogni, mert a lány a végén még meggondolja magát. Jelzésképpen megszorította Anna kezét, akinek a szeméből előbuggyantak a színtiszta átlátszó kövér könnycseppek. Sírt. Hiába ölelte a fiú újra és újra magához, magában az egyre növekvő türelmetlenséggel, a vággyal, hogy legyen már ennek vége.
IWIW
A vicc az, hogy kormányváltás előtt még épphogy, szerényen, de nőtt a GDP, most meg jön a recesszió.
Januártól a fizetésünk kevesebb lesz, mellé pedig...
Növekedés? Aki nyitott szemmel jár, az mindent lát, csak növekedést nem...
Normális ember már azt sem hiszi el ezeknek, amit kérdeznek.
Lehet van ebben valami, mert épp egy napja írta egy kedves lengyel ismerősöm, hogy Michnik miatt nem érdemes aggódni, mert otthon se valami népszerű. Egyből...
A Gazeta Wyborcza-t Lengyelorszagban csak voice of Israelnek becezik. Legalabbis lengyel barataim szerint. Es ezt nem most mondtak nekem, hanem 1-2 ev...
Jó fotó, tetszik nekem is...
mindig hallgatom.
Mondjuk, egy órás beszélgetés. Megítélni, vagy megismerni őt a szerepeiből nem lehet, mert a szerepeinél sokkal többet ké...
de jó lenne most érteni is ezt...