Mellbedobással a szóló karrierbe

Ewa Sonnet, leánykori nevén Beata Kornelia Dąbrowska, lengyel énekesnő és topless modell, 1985. március 8-án született a dél-lengyelországi (egykori Szilézia) Rybnik-ben. Hivatalos foglalkozását tekintve fodrász. Modell karrierjét 2003 novemberében kezdte, ekkor jelent meg az első fotósorozata, ami jó ugródeszkának bizonyult, hogy megkezdhesse régi álma megvalósítását, hogy énekesnő legyen, és saját zenei albumot adhasson ki. Az elmúlt három évben a kizárólag nagy természetes keblű modellekkel (méretei: 90(70E) – 60 – 88) foglalkozó busty.pl oldal legkeresettebb modellje lett.

Felfedezését a véletlennek köszönhette 2003-ban, amikor Jane, a busty.pl webmestere észrevette az utcán a kivételesen szép 18 éves lányt. 2003. november 17-én debütált Ewa Sonnet művésznéven. Modelli pályája gyorsan ívelt felfelé, szerte a világban felfigyeltek, a rendkívüli szépségű és kivételes adottságú modellre. A mai napig több tucat fotósorozata és videója jelent meg. Elveihez szigorúan ragaszkodik – mint azt önéletrajzában is említi – nem készít olyan képeket, amelyek túllépik a közízlés határait. Így Ewáról legfeljebb topless képek készülnek. 2005 novemberében a lengyel CKM magazin is képeket közölt róla, és interjút készített vele melyeket a decemberi magyar CKM is megjelentetett. 2006 novemberében ismét fotósorozatot közölt róla a lengyel CKM. A 2007. novemberi lengyel CKM címlapján ismét Ewa tűnt fel. 2006 áprilisában Ewa húga is topless modelli karriert kezdett Julia Sonnet néven.

Modelli pályafutásából adódó ismertségét jól kihasználva 2005-ben énekesi karrierbe kezdett és 2005 júliusában megjelent első promo CD-je, mely a későbbi Nielegalna (magyarul: "Illegális") album bemutató lemeze volt mindössze 3 számmal, köztük a 2005. év nagy lengyel slágerével, az i RNB-vel, mely több hétig volt a lengyel slágerlisták élén. 2005 novemberében tartotta első fellépését, melyet a sikerre való tekintettel folytatott, azóta 14 koncertet adott szerte Lengyelországban. 2006 szeptemberében új videoklipje jelent meg a Nie zatrzymasz mnie ( "Nem fogsz megállítani") című számhoz. 2006 novemberében Stockholmban elkezdte felvenni új, angol nyelvű albumát, mely várhatóan 2007 nyarán jelenik meg a boltokban. Címe nagy valószínűséggel Hypnotiq lesz. Az album bemutatkozó számának címe: Cry cry. 2007 májusában szerezte meg érettségi bizonyítványát. 2007 októberében a brit "Stars on ice" mintájára Lengyelországban Gwiazdy tańczą na lodzie címmel indult műsor. A 11 korcsolyázó pár között Ewa is ott volt. Karrierje töretlenül felfelé ível, a világ több mint 150 országában ismerik a nevét, egyelőre jobbára mint fotómodellt.

Gulyás Krisztián találkozása Ewával

Eredeti beszámoló, idézve:

A GPS-nek és a modern technika egyéb vívmányainak hála, 1-2 kisebb malőrt leszámítva este 8 óra tájban érkeztünk meg a dél-lengyelországi Jastrzębie Zdrój városkába, a Presing Club diszkóhoz. Miután találtunk egy helyet ahol az itthon megszokott ízeket élvezve csillapíthattuk étvágyunkat (értsd McDonald’s), 9 óra tájban a klub felé vettük az irányt. Odabent ért az első igazi meglepetés, ugyanis felhívtuk Phill-t, Ewa managerét és közölte, hogy tudnak rólunk, szóljunk valamelyik szervezőnek, és ő majd intézkedik.

„Ah, ti vagytok a magyarok? Akkor gyertek, az emeleten 4 fő részére le van foglalva nektek egy asztal.” Mind a négyen összenéztünk: hoppá, itt tényleg tudnak rólunk!  Az asztalunktól kiváló kilátás nyílt a színpadra, de már akkor tudtam, hogy én nem onnan, hanem lent az első sorból fogom nézni a koncertet. (...) Amit szóban érdemes kiemelni az Ewa profizmusa, ugyanis a helyi technika kétszer is megtréfálta, egyszer a mikrofonja ment el pár másodpercre, egyszer pedig a zene hallgatott el néhány pillanatra, de Ő ezeket profin áthidalva folytatta tovább az előadást. Én meg csak ott álltam a színpadtól 2-3 méterre és néztem… Nem hittem el, hogy tényleg Őt látom.

A show-nak 1:20 körül vége lett én pedig visszaverekedtem magam az asztalunkhoz, hogy Laci barátommal megfelelően csendes helyet keressünk, hogy felhívjuk a manager-t a továbbiak mikéntjéről. És ez a hely mi is lehetett volna jobb, mint a diszkó emeleti WC-je? Hívtuk, de nem vette fel. Pár perc múlva ismét, hasonló eredménnyel.(…) Elhatároztam, hogy én onnan úgy nem megyek el, hogy nem beszéltem Ewával. Ha kell hagyjanak ott és majd valahogy hazamegyek, de én találkozni fogok vele! Ezt a kb. 1 órát senkinek, még az ellenségeimnek sem kívánom. Fél három tájékán úgy döntöttünk, hogy kimegyünk a bejárathoz, hátha elcsípjük őket. Kifelé menet Laci megkérdezte, azt a biztonsági őrt, aki este is segített, hogy „Ewa már elment?” Mire ő: „Dehogy, fent vannak a 2. szinten. Nem találkoztatok még? Gyertek, odaviszlek benneteket” És tényleg odavitt. Ewa ott ült a családjával egy nagy asztalnál, láttam a szüleit, a húgát (élőben ő is szebb, mint a képeken). (…) Az öltözete teljesen normális volt, nem kihívó, vagy túl feltűnő, inkább visszafogott. Viszont a lénye teljesen lenyűgözött, valami egészen különös és erős kisugárzása volt. Áradt belőle a kedvesség, a szeretet, semmilyen sztárallűrt nem lehetett látni rajta. Mert nincs is neki ilyenje. Felfogni továbbra sem tudtam, hogy tényleg Ő áll ott tőlem alig karnyújtásnyira. Beszélgetésünk azzal kezdődött, hogy átadtam Neki az ajándékot. Nagyon szépen megköszönte, ám mielőtt kibontotta volna, megkérdezte, hogy mivel érdemelte ki ezt az ajándékot. És ekkor tudtam elmondani Neki azt, amit egyébként is el szerettem volna: ”A szépségeddel és azzal, hogy rendkívül becsületesen és őszintén csinálod azt amit, illetve bele mertél vágni ebbe, pedig tudtad, hogy az emberek többsége irigy, rosszindulatú, és csúnya, igaztalan megjegyzéseket fognak tenni Rád. Ez az ajándék a tiszteletem jele is.” Miközben Laci fordított neki, Ewa ha nem is mindig, de sokszor a szemembe nézett, elkaptam egy-egy pillantását és ahogy közeledett a mondat vége egyre inkább mosolygott, láttam a szemében valami megmagyarázhatatlan örömöt és meghatottságot. A mondtat végén odalépett hozzám és megölelt.. Igen, a lengyeleknél nem divat a puszi-puszi, az olyan kis odavetett valami. Egy ölelés náluk sokkal többet, sokkal bensőségesebb köszönetnyilvánítást jelent. ( Ehhez annyit illik hozzátenni, hogy valóban nem divat a puszi, csak nagyon közeli ismerettségek esetén, de az ölélésből többféle létezik, míg itthon, Magyarországon többnyire csak azokat ölelgetjük, akikkel bensőséges, vagy szeretetteljes viszonyt ápolunk- a szerk).

Rövidebb beszélgetés következett, ami igazából még mindig arról szólt, hogy Ewa próbálta kifejezni örömét, hogy megismert és hogy csak miatta eljöttünk egy másik országból. Érdekes, próbálkoztam 1-2 kérdéssel angolul, amit Ő megértett, de lengyelül válaszolt rájuk. Vicces mozzanat volt, amikor olyan képet szerettem volna, amin Phill-el együtt hárman vagyunk, de ő ezt elhárította, mondván: „Oh no no, I am not important. I am just Mr. Nobody.”. Mivel Brian-t szerettem volna meglepni valamivel, megkérdeztem Ewát, mi lenne, ha telefonon felhívnánk.(…). Miután Ewa befejezte a telefonálást, (ha ez a telefonom valaha tönkremegy, biztosan nem az lesz a sorsa, hogy kidobom…), még pár percig társalogtunk, továbbra sem győzte hangsúlyozni, hogy mennyire meg van hatva és örül nekünk, nagyon sokszor elhangzott az a bizonyos „Dziękuję bardzo!”, vagyis „Köszönöm szépen”. Szeretettel meghívott bennünket a következő, szerdai katowicei fellépésére, amit fájó szívvel, de vissza kellett utasítanunk, viszont Phill felajánlotta, hogy ha legközelebb jövünk, nyugodtan szóljak és nagyon szívesen segít újból megszervezni egy találkozót.

Lassan elérkezett a búcsúzás ideje és most már nem csak én, hanem mind a négyen kaptunk egy ölelést. Phill a búcsúzáskor megjegyezte, hogy most érti igazán, hogy a lengyelek és a magyarok miért is olyan jó barátok. Laci idézte neki a régi mondást, miszerint „Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol s issza borát”: „Polak, Wegier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.". Ez tükörfordításban így hangzik: „Lengyel, magyar két testvér a kardhoz és pohárhoz". Mire Phill mosolyogva ezt válaszolta: „Remélem, legközelebb egy közös poharazás mellett találkozunk.”
 
A kocsiban ülve nagyon sokáig szótlan voltam, csak a vízcseppeket bámultam üveges tekintettel, amint folytak le az üvegen. Nem tudtam elhinni, hogy tényleg találkoztam Ewa Sonnet-tel. Olyan volt, mint amilyennek elképzeltem: végtelenül kedves, őszinte, mosolygós, kicsit szégyenlős, szerény, borzasztóan közvetlen, barátságos, mégis titokzatos, tényleg olyan, mint egy igazi, földre szállt angyal. Élénken pergett előttem a találkozó minden pillanata és reméltem, hogy nem ez volt az utolsó találkozásunk és még beszélni fogok azzal a nővel, akinél szebb nem létezik széles e világon.

Melano komment

Krisztián örömében azért is tudunk osztozni, mert hasonló élményben volt részünk, amikor Gosia Andrejewicz, Lengyelország második legkeresettebb énekesnője vállalta az interjút a melano.hu számára. Az ilyen és ehhez hasonló esetek még mindig jól mutatják, hogy a lengyelek továbbra is feltétlen szeretettel viseltetnek a magyarok iránt, és nem kell még csak újságírónak lenni ahhoz, hogy rövid időn belül találkozhasson rajongó, az imádat tárgyával. Ewa Sonnet munkássága ettől függetlenül valószínűleg megosztja majd az embereket. Van aki a meztelenkedése miatt, van aki pedig éppen konzervativizmusa miatt fogja megvetni, mondván, miért nem vállal teljes aktot. Nos, mi maradunk a pragmatizmusnál. Örülünk neki, hogy sokat fejlődött, legújabb számai egészen magasan kvalifikáltak lettek. Hova lett Ewa? Alig hallani róla. Még előfordulhat, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel előkeressük, de akkor tudjuk kit kell keresni, hát persze, hogy Gulyás Krisztiánt!

Szerző: Gulyás Krisztián és Aranyi Péter
Fotók: busty.pl