In Memoriam Pölöskey István
Második osztályos lehettem a középiskolában, amikor jött a filmművészet és a média. „Steve”, kezében néhány VHS-sel (akkor még csak az volt) belépett a tanterembe. Fogalmam se volt, hogy lehet ilyet valaha is tanulni, viszont nagyon megörültem a lehetőségnek.
Nem tudtam ki ő, csak azt, hogy a Duna TV-ből van ( akkor még onnan volt). Ránézésre amolyan „filmes fazonnak tűnt”, a nagy feketés haj, a kerek sötétes szemüveg, az ing, és az általában fekete farmernadrág úgy hatott, mint valamilyen „meg nem beszélt egyenruha.”
Először tanár, máskor szombati „dunatévés fazon”, néha szigorú filmesztéta, végül pedig – egyszer az íróasztalára pillantván, meglátva kislányának képeit – ember lett a szememben. És azoknak a szombat délelőtti ,Duna TV-ben eltöltött média óráknak volt egy varázsa, nem csak filmes szempontból, hanem más olvasatban is: akkor 18 évesen ott ültem egy hatalmas, működő gépezet legbensőjében, egy emberrel, aki készségesen mutatta meg mindazt, mely később az életemmé vált.
Pölöskey „Steve” István egy filmes őrült volt. A csendes fajta, de mégis nyughatatlan, aki mindig kezdeni akart valamit az életével,aki nem félt a kihívásoktól.
"Patyomkin páncélos", "Andalúziai kutya", a "Párbaj" – csak néhány film azok közül, melyet valószínűleg soha sem néztem volna meg Steve ajánlása nélkül. István lehetőséget adott arra, hogy ne csak azt tudjuk mondani egy filmre, hogy „jó” vagy „rossz”, hanem hogy lássuk, és értsük azokat a vizuális eszközöket, amelyek a szalagra kerültek, hogy nem feltétlenül unalmas egy párbeszéd nélküli, egy órás film, hogy lehet élvezhető egy szürrealista mozgókép.
De állj!
Ha őszinte akarok lenni, akkor akad itt egy „rossz” dolog is. Finnyás lettem. Nem tudok már akármire beülni egy moziba. Miért mondom ezt? Mert ez az amit magamban tartok, ez az amit el nem eresztek, ez az amikor arra gondolok, hogy ő már nincs többé. Az elvesztése óta eltelt két hónap is kevés volt ahhoz, hogy ezt magamban képes legyek tudatosítani.
Pölöskey „Steve” István egy filmes őrült volt. A csendes fajta, de mégis nyughatatlan, aki mindig kezdeni akart valamit az életével,aki nem félt a kihívásoktól.
"Patyomkin páncélos", "Andalúziai kutya", a "Párbaj" – csak néhány film azok közül, melyet valószínűleg soha sem néztem volna meg Steve ajánlása nélkül. István lehetőséget adott arra, hogy ne csak azt tudjuk mondani egy filmre, hogy „jó” vagy „rossz”, hanem hogy lássuk, és értsük azokat a vizuális eszközöket, amelyek a szalagra kerültek, hogy nem feltétlenül unalmas egy párbeszéd nélküli, egy órás film, hogy lehet élvezhető egy szürrealista mozgókép.
De állj!
Ha őszinte akarok lenni, akkor akad itt egy „rossz” dolog is. Finnyás lettem. Nem tudok már akármire beülni egy moziba. Miért mondom ezt? Mert ez az amit magamban tartok, ez az amit el nem eresztek, ez az amikor arra gondolok, hogy ő már nincs többé. Az elvesztése óta eltelt két hónap is kevés volt ahhoz, hogy ezt magamban képes legyek tudatosítani.
Egykori tanítvány,
Aranyi Péter
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
IWIW
...magyarul nem tetszik. Ez a lényeg. A szerzőnek se tetszik, hogy zavgyvság az egész mozgalom.
Remélem ezt az irományt csak viccnek szánta szerzője. Nem nagyon lehet komolyan venni. Elég ostoba a nyelvezete és a tartalma is egy nagy zagyvaság
A vicc az, hogy kormányváltás előtt még épphogy, szerényen, de nőtt a GDP, most meg jön a recesszió.
Januártól a fizetésünk kevesebb lesz, mellé pedig...
Növekedés? Aki nyitott szemmel jár, az mindent lát, csak növekedést nem...
Normális ember már azt sem hiszi el ezeknek, amit kérdeznek.
Lehet van ebben valami, mert épp egy napja írta egy kedves lengyel ismerősöm, hogy Michnik miatt nem érdemes aggódni, mert otthon se valami népszerű. Egyből...
A Gazeta Wyborcza-t Lengyelorszagban csak voice of Israelnek becezik. Legalabbis lengyel barataim szerint. Es ezt nem most mondtak nekem, hanem 1-2 ev...
Jó fotó, tetszik nekem is...
mindig hallgatom.
Mondjuk, egy órás beszélgetés. Megítélni, vagy megismerni őt a szerepeiből nem lehet, mert a szerepeinél sokkal többet ké...
de jó lenne most érteni is ezt...