Orbán Viktor: Gábor, én vagyok az apád!

Orbán Viktor tavasszal világossá tette, nem engedi tovább, hogy egyenruhás betyárseregek meneteljenek Magyarországon. A belügyminiszter gyöngyöspatai látogatása nem oldott meg semmit, még akkor sem, ha egyébként látványos megmozdulás volt. A közösség választott és demokratikus eszközökkel gyakorlatilag a Jobbik mellé állt.  A kormányzat figyelmét lekötötte az egyik legnagyobb rivális víz alá nyomása, miközben a kialakuló európai válság várhatóan újabb megszorító intézkedéseket kényszerít ki a Fidesz-KDNP szövetségből, mely nem fogja a népszerűségüket növelni. Sőt.

Az erő nyelvén beszélő miniszterelnök, és az ehhez kapcsolódó politikai sci-fi nem másnak a jele, mint annak a hatalom ittas hisztinek, amelyet a Jobbik kommunikációja váltott ki. Vona Gáborék az üres lózungok eregetése helyett (vagy mellett), tabudöntögető témákkal tematizálják a közéletet. Ezek többsége tipikusan olyan színezetű, amelyről még a kétszer meghajlított gerincű magyar ember is csak a sokadik pálinka után mer beszélni.  Az elnéptelenedő falvak, a vidéki munkanélküliség, a mezőgazdaság tönkretétele, az őstermelők multik általi kizsákmányolása, a vidéki települések rossz közbiztonsága, az idős emberek védtelensége és a cigánybűnözés az, amelyről a Jobbik folyamatosan el tudja mondani markánsan "különböző" véleményét. Hogy érzékeltessük, mennyire sikeres kommunikációt folytat, elég arra gondolni, hogy a közmédiában szándékosan a háttérben tartott párt nemhogy megtartani, de bizonyos szinten növelni tudta szavazótáborát, illetve a Fidesz és az MSZP belső bomlasztási kísérletei ellenére a szervezet továbbra is erős, és közbeszéd meghatározó erővel bír. Az ezzel kapcsolatos állatorvosi ló pedig a gyöngyöspatai siker.

Egyenruhás félelem keltés vagy kisebbségi bűnözés?

A borsodi cigányvajda, Lakatos Attila tavaly a választások előtt éppen a roma kisebbségre jellemző bűnelkövetési formákról beszélt. A cigányok által is gyakran támadott vezető nem félt kimondani: társainak is szerepet kell vállalni abban, hogy a cigányság megítélése javuljon. A Fideszes konzultáción, a vajda által elmondott dolgokra sűrűn bólogató Orbán Viktor akkor mintha egyet érett volna, ehhez képest meglepő a Jobbik démonizálása. A jobboldali párt bátran ki meri jelenteni, hogy van cigánybűnözés, emellett a háttérszervezetek viszonylag aktívan tesznek a jelenség ellen. Erre jó példa a Jobbikhoz közeli polgárőr egyesület, akik Gyöngyöspatán is járőröztek.

Az, hogy a Fidesz nem tud mit kezdeni a kevésbé populista, tevékeny politikai ,–ha úgy tetszik- ellenzéki aktivitással jól kivehető abból, ami a polgárőrökkel kapcsolatosan történt. A bulvár-, és balliberális média tényként adta közre, hogy a cigányok félnek a fekete, „gárda” egyenruhában közlekedő polgárőröktől.  Az egyébként jogszerűen működő polgárőrséggel sem a rendőrség, sem a község polgármestere nem akart együttműködni, holott korábban a Jobbikhoz közeli Barikád TV-ben azt nyilatkozta, tud arról, hogy a cigányság terrorizálja az időseket, de  minden jóakarata ellenére nem tud mit tenni.

Azok, akik tenni szeretnének értékeik és javaik megóvásának érdekében két utat választhatnak:

 hisznek a jó szerencsében, vagy pedig az önbíráskodás útjára lépnek,
mely sok-sok szerencsétlen, akár halálesettel járó ügyet is eredményezhet.

Csatát veszt a Fidesz

A gyöngyöspatai indulatok azonban nem csak a járőröző egyenruhásoktól erősödtek fel, hanem Pintér Sándor látogatásától is.  A belügyminiszter, aki egy helybélit teremtett kamerák előtt le azzal a mondattal, hogy „itt, csak én kiabálhatok” még inkább fokozta a kormányzattal szemben érzett ellenszenvet.  Egyszerű a cigány-magyar konfliktusokat valamilyen feketeruhás rasszista alakulatokhoz kötni, de nehéz a vidéki települések közbiztonságát helyreállítani bonyolult feladat, ugyanis évtizedek mulasztásait kell helyre állítani. Azok, akik tenni szeretnének értékeik és javaik megóvásának érdekében két utat választhatnak: hisznek a jó szerencsében, vagy pedig az önbíráskodás útjára lépnek, mely sok-sok szerencsétlen, akár halálesettel járó ügyet is eredményezhet. Szerencsére azonban győzött a demokrácia, a gyöngyöspataiak választottak. Juhász Oszkár jobbikos képviselő lett a polgármester, mely durva figyelmeztetés a jelöltet nem indító, de egyéni indulót támogató kormányzó pártnak. A vidéki Magyarország ugyanis a populista politizálás helyett valódi, gyakorlati kormányzást vár. Valljuk be, nehéz feladat ez egy olyan pártszövetséggel szemben, mely az előző 8 évet ellenzékben töltötte. Különösen nehéz akkor, ha egykori önmagunkat kell meghazudtolni. Orbán Viktor ugyanis erős ellenzéki vezérként éppen az utcáról kísérelte meg bevenni a Parlamentet a 2006-os választások idején. A polgári körökre szervezett, utcai nagygyűlésekkel irányított Fidesz-politizálás kísértetiesen hasonlít a civil szerveződésekből felépülő kurucos színezetű Jobbik sikeréhez.

A Juhász Oszkár által kiszivárogatott telefonbeszélgetés, melyen Balázs József fideszes képviselő  a források visszatartásával fenyegette meg a Jobbikot egy gyöngyöspatai győzelem esetén, nagy vihart kavart és a hírre még a botrányéhes kereskedelmi média is lecsapott.  A lebukás persze nem járt kormányzati önkritika gyakorlásával, sőt még csak egyetlen egy fej sem hullott, Orbán Viktor pedig néma maradt.

Ha összegezni akarjuk a történteket, akkor elmondhatjuk, hogy a Fidesz bármennyire is szeretné, egyelőre nem tudja félreállítani politikai riválisát. Gyöngyöspata csak eszköz lett volna a Jobbik vízválasztó politikájának a félreállítására. Azonban úgy tűnik, hogy a kormányzat minden igyekvése ellenére kellemetlen eredményt hozott, a darth vaderi szerepkörbe belesüppedő Orbán Viktor képtelen volt megbirkózni a gyakorlati politikát folytató riválisával, melynek erejét sokszor ok nélkül becsüli le. Nem szabad továbbá elfelejteni azt, hogy történik mindez 2011 nyarán, amikor az olvadó Fidesz-tábor, a kormányzat a kialakuló félben lévő euróválság következtében szükséges megszorító, és szigorú fiskális politikájának köszönhetően nem lehet mással ébren tartani a szavazók figyelmét, mint a szimbolikus, látszólag fajlagos témák felszínen tartásával, mint a médiatörvény, az alkotmány, a nemzeti-konzultáció és a gazdasági szabadságharc.

Az, hogy az „új köztársaság” törvényei nem teszik lehetővé, hogy bizonyos csoportok mellényben meneteljenek, attól még a demokratikus berendezkedés egészen addig lehetővé teszi az önszerveződést, a szabad választást, míg nem ragyog fel a halálcsillag autokratikus erejének dicsfénye. Persze az is lehet, hogy egyszer egy óvatlan pillanatban Orbán Viktor leveszi a maszkot és azt mondja a Jobbik elnökének: „Gábor, én vagyok az apád.”

Forrás: Melano