Péntek

5 óra, fütyül a kávé, de gyorsan letekerem a gázt a kis aluminium kohó alatt, mert a lakótársam alszik. És a vizslám is. Fél órám van Annáig. Mit tegyek? Kavarog az alakváltó tejszínhab a tejes kávémban. Ez angolul csak „white coffee” . Talán olvasok róla még egy kicsit.
5:29: bejelentkezés a Skype programba. Anna offline. Újabb kávé. Aggódás. Órák telnek el. Elfelejtette? A digitális óra 5:30-ra ugrik. Anna Easteden, lánykori nevén: Anna Katariina Shemeikka hív. Mit tegyek? Hát fogadom. Videókonferencia. Nem működik a kamerám válaszolom a finn színésznő kérdésére. De a képem az igazi. Álmos vagyok. Koncentrálnom kell. Anna hirtelen leköti a figyelmemet. A finn színésznő gyönyörű, közvetlen, és szívesen sztorizik. Budapesti látogatását hozza fel, annak ellenére, hogy nem volt szándékomban egy magyar szál kibontása, de úgy látszik vele kapcsolatban mégis akad ilyen. "Hogy tetszett Budapesten?"-kérdezem, de felszólítom ne legyen udvarias! Azt utálom. Nagyon jó volt neki itt lenni, ritka, sok szép régi épület van itt, melyeket nem láthat akárhol az ember. Mondja. Azt gondolta érteni is fog valamit, de hamar rájött hogy nem, bár a magyar és a finn közös nyelvcsaládból származik, sok szótő, vagy szó közös, ezek azonban a mondatokban nem biztosítják a teljes megértést. A „menni” például finnül „mene” és ugyanazt jelenti.Csodálkozik, mikor ezt mondom neki. Pedig igaz."Miért nem dolgoztál itt?"-kérdezem ismét. Miért nem adtunk neki itt munkát?-mondja kedvesen, szemrehányóan. És Anna csak mosolyog. Jó érzés látni Anna pozitívuzmusát, sugárzó természetét. Látni az antik, de mégis modern amerikai irodáját. Lassan 6:30. Véget ér az interjú, újra a magyar valóság köszönt rám, és a szürke, esős reggel.
Vonatra szállok és beleugrom a mókuskerékbe.
Az áruházvezető egy négyzetmétert ad nekem, hogy promotáljak. Később már az egész áruházat. Vácon mindenki kedves, és közvetlen, csak a jegypénztáros sóhajt fel arra, mikor kérek tőle ÁFÁ-s számlát a vonatjegyre.”Jaj, Istenem!” Igen, a sűrű fillérek időszakát éljük. Élem. Élni se bírok. Hívom a főnököm. Gergő örül a forgalmamnak. Ideje már. A múltheti nagyon gyenge volt. Csilla két milliós forgalmat csinált két nap alatt. Igen, Csilla. Nálam a napi forgalom nagygép osztályon alig több, mint egy millió egy nap. Annára gondolok. Kedves, közvetlen, sugárzó, és energikus természetére. Eszembe jut, hogy kirúgta a menedzserét, az indok persze nem derült ki. Anna Easteden azonnal vállalta az interjút, annak ellenére, hogy még csak egy éves az online magazinom, ezáltal még kevéssé ismert. Anna a második ilyen finn híresség rövid időn belül. Próbálkoztam lengyelekkel is, de csak ígéret jött. Már egy hónapja is annak. Szeretnek bennünket a finnek és fontosak vagyunk nekik. Könnybe lábad a szemem. Jó szeretve lenni. Jó magyarnak lenni, úgy, hogy nem kell szégyellni. Itthon vagyok, a panelben. Magányosan. A csoda, ami ma történt persze még hat, ahogyan az az erős kávé is, amit még reggel ittam.
Ma beutaztam Los Angeles egyik szobáját, Vácot, és a teljesítőképességem olykor temérdek földjét.
Öreg vagyok, akár az északi szél.
De vágyok, és remélek, hogy talán  Annával egyszer ismét beszélek.