A XVI-XVII. században a lengyel nemesség importálni kezdte a borokat, annak ellenére, hogy akkoriban nem tartozott a népszerű alkoholfajták közé. Ez idő tájt a Lengyelországba bevitt borok többsége Magyarországról származott, túlnyomó része tokaji volt. A XVIII. századra már több mint 1 millió palack bort exportáltunk Lengyelországba!

A hazánkból lengyelföldre vitt nedűket ekkortájt kezdték el „Węgrzyn”-nek hívni. Egykoron tehát a bor egyet jelentett a magyar néppel a lengyelek számára. Később azonban nem csak az import borokra, hanem hazai, lengyel készítésű bor és alkohol származékokra is elkezdték használni ezt az elnevezést. A szó olyannyira gyakori lett, hogy a lengyel „ wino” szó helyett a köznyelv a borra ,elsősorban a „Węgrzyn” elnevezést alkalmazta. Innen ered a mondás is: „Nie masz wina nad węgrzyna!”, azaz „nincs jobb bor, mint a magyar" (-avagy Węgrzyn)! A mondás úgy folytatódik, hogy "z tokajskiej winnicy, z krakowskiej piwnicy" (=a tokaji szőlőskertből, a krakkói pincéből), ugyanis Krakkóban raktározták el a magyar bort, főleg tokajit. Ott érett meg a bor végül. Több mondás is van, ami ezzel összekapcsolódik, de már nem "węgrzyn" szóval.

A magyar boroknak Krakkóban már fesztiválja is van. Az idén másodjára megrendezett „Magyar Bor Napok” fesztiválon már nemcsak magyar, hanem monarchiabeli országok bortermelői: szlovén, osztrák, cseh és természetesen magyar nedűk kerültek asztalra. Az első alkalomnál, 2009-ben több mint 2100 palack bor talált gazdára, és majd 15 ezer látogató volt kíváncsi a fesztiválra. Idén a borok mellett sajtokat is lehetett kóstolni. Ha a rengeteg, különféle országból származó import borok mellett a magyar nedűk fénye megfakult volna, abban biztosak lehetünk, hogy ilyen nemes, kitüntetett figyelmet egy országban sem élvezhetnek a magyar ízek, mint Lengyelországban.

A cikk elkészítésért köszönjük a segítséget Monika Winieckának!