Aki ezt november 23-án a Papp László sportarénában tette, garantáltan nem csalódott a Moszkvai Városi Balett előadásában. A 2X60 perces darabot a tavaly elhunyt vezető igazgató, Victor Smirnov-Golovanov rendezte, a kosztümöket Elisaveta Dvorkina álmodta a színpadra.

A hattyúk tava főszerepét eltáncolni igazi táncost próbáló feladat. Olyan, amit valóban csak egy tehetséges, kitartó, elszánt és a balettért ízig-vérig rajongó profi táncos tud. A novemberi budapesti előadáson Odette-t és Odilia-t egy olyan táncosnő alakította, akinél jobbat nehéz lenne elképzelni a szerepre. Egyszerűen magával ragadta a közönséget, a mozdulatai, a játéka, a tudása lenyűgőzte a nézőket. A szerepet eltáncolni rendkívűl nehéz, a főszerepelő egyszerre alakítja a fehér és fekete hattyút. Az a balerina, aki megkapja ezt a lehetőséget hatalmas kihívással néz szembe. Vasárnap ennek a munkának a valódi megkoronázásaként egyszerűen mesésen táncolta a főszereplő mindkét szerepet.

Szót kell ejteni a herceget és az udvari bolondot, valamint a varázslót alakító táncosok profizmusáról is, annak ellenére hogy ilyen darabot mindig a főszereplő balerina visz a hátán. A siker vagy kudarc nagy mértékben tőle függ. A tánckar első felvonásban mutatott kisebb zavara, pontatlansága hamar feloldódott, így ők is gyönyörű mozdulatokkal hozták a kötelezőt és magukkal ragadták a közönséget.

Az viszont vasárnap is bebizonyosodott, hogy annak nem érdemes balettelőadásra járni, aki ezt csak sznobizmusból teszi meg és már az első felvonás végén ásítozik, valamint unalmának ad hangot. A balett egy olyan műfaj, amit meg kell érteni, amiért szükséges legalább egy kicsit rajongani, látni a beletett rengeteg munkát és energiát, együtt élni és érezni a táncosokkal. Akiben ez nincs meg és erre képtelen, költse el máshol a felesleges pénzét.

A Moszkvai Balett társulatát 1988-ban alapította Victor Smirnov-Golovanov orosz koreográfus. Első előadásukat a dél-koreai Szöulban láthatta a nagyközönség. Jelenleg Oroszország egyik legtöbbet utazó balett társulata. Az elmúlt több mint 25 év alatt többek között Belgiumban, Hollandiában, Izraelben, az Egyesült Királyságban és természetesen Oroszországban léptek fel. Victor Smirnov-Golovanov fő célja volt, hogy a balettet, mint Oroszország nemzeti örökségének fontos részét, minél szélesebb közönségnek mutassa be.

A társulat magas színvonalú előadásai mellett arról híres, hogy tagjai a klasszikus balett orosz iskolájának legjobb hagyományai szerint tanultak. Egyedülálló stílusukat - a próbákon és előadásokon is a tökéletességre törekvő - vezető igazgatónak és feleségének, Ludmila Nerubashenko balettmester erőfeszítéseinek köszönhetik.

A repertoárjukban megtalálhatóak többek között a nagy klasszikusok: a Diótörő, a Csipkerózsika Tchaikovsky zenéjével, valamint a Hamupipőke és a Rómeó és Júlia, amely zenéi Prokofjev munkáját dicsérik. Ezen kívül a Ludwig Minkus zenéjére táncolt Don Quiote és a Giselle című darab is külön figyelmet érdemel.