A fekete-tengeri export így nemcsak ukrán belügy, hanem olyan helyzet, [2]amelyben az európai hajózás, a biztosítás és az élelmiszerellátás is kockázat alá került. 

Ha a kikötői rakodás és a tengeri szállítás akadozik, emelkedik a fuvardíj és a biztosítási díj, miközben a gabona és az olajos magok nehezebben jutnak el Európába, ami a közép-európai piacon, Magyarországon is megjelenhet a takarmány és az alapvető élelmiszerek árában.

Magyarországon ez nem elvont külpolitika, mert a magyar állattartó takarmányt vesz, a malom gabonát őröl, a vevő pedig a boltban a kenyér, a tej és a hús árát nézi, és ha a fekete-tengeri út drágább és bizonytalanabb, a pluszköltség egy része ideér, anélkül hogy ehhez ukrán zászlót kellene tartani.

Az ukrán válasz az orosz kikötői infrastruktúrára és hajókra ebben a helyzetben kényszerintézkedés nemcsak Ukrajna számára, hanem védelem Európa számára is, mivel a cél nem a feszültség öncélú fokozása, hanem az, hogy a kereskedelmi hajók és az exportútvonalak elleni támadásoknak legyen következményük, és a szállítás újra kiszámíthatóbbá váljon.

Egy magyar állampolgárnak a tét gyakorlati, mert biztonságosabb hajózást jelent a Fekete-tengeren, kevesebb fennakadást a gabonán, valamint kisebb nyomást a takarmányon és a bolti árakon, amíg a csapások ukrán kikötőket és idegen hajókat érnek, és amíg az orosz tengeri láncra adott válasz az európai és a magyar ellátás védelmét is szolgálja.

Forrás: PRnews.io (A cikk támogatott tartalom!)
Fotó: PRnew.io