A kritikusok szerint Szymborska munkái mindig nagyon körültekintő karakterizálással készültek, melyekben felismerhetőek voltak az adott évek gazdasági hatásai. Az írónő iróniája, paradoxon-szeretete és kiváló nyelvérzéke páratlan volt a XX. századi írók között. Amikor 1996-ban megkapta az irodalmi Nobel-díjat, akkor ezzel elismerték számos ironikus verésnek irodalmi értékét, melyek nagy részét szülővárosában, Krakkóban jegyzett papírra.

„Mindig azt mondják, hogy egy beszédben az első mondat a legnehezebb. Nos, ezen már túl is vagyok”- mondta amikor a Nobel-díjat megkapta. Szymborska meglehetősen termékeny költő volt, legalább 250 verset publikált életében. Munkájáért Zbigniew Preisner zeneszerző és Czeslaw Milosz író és előszeretettel használta „ihlethez”.

Szymorska munkássága a második világháborús náci megszállásnál kezdődik. A háborút követően lengyel-t tanult a Jagelló Egyetemen, Krakkóban, de tanulmányait anyagi nehézségei miatt meg kellett szakítania. Első könyvét a kommunista hatóságok betiltották 1940-ben. Később az 1960-as években, ahogy több más értelmiségi úgy a költő nő is a kommunista rezsim ellenzőinek táborát gyarapította, ennek köszönhetően rendszeresen publikált a lengyel ellenzéki lapban, a párizsi Kultúra-ban. 1980-ban a Szolidaritás mozgalmat támogatva Stańczykówna néven publikált. Utolsó munkája a Tutaj ( Itt) volt 2009-ben.