A Magyar menyegző februárban kimagaslóan teljesített: több hétvégén is vezette a magyar mozik nézettségi listáját, és három hét alatt elérte a 111 000 nézőt, miközben még növelni is tudta a bevételeit. Mindezt úgy, hogy januári bemutatója óta már több premier is lefutott a magyar mozikban. Jól látszik, hogy a néptánc, a népzene és a romantikus történet kombinációja széles közönséget tud megszólítani. Zsuráfszky Zoltánnal, a Magyar menyegző vezető koreográfusával a filmről és annak jelentőségéről beszélgettünk.

Mi jelentette az Ön számára legnagyobb kihívást a koreográfia összeállításánál?

Talán a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy össze kellett hangolni a színészek, valamint a táncosok munkáját. A film megalkotásában a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és a Magyar Állami Népi Együttes táncosai vettek részt, ami legalább 40-50 párt, vagyis összesen 80-100 ember jelentett. A színészek és a táncosok koreográfiáját és mozgását tehát egymáshoz kellett igazítani úgy, hogy az egész egységes és szakmai szempontból megfelelő legyen. Nem volt nehéz dolgom, hiszen profikkal dolgoztam. Azt kell, hogy mondjam, hogy az egyik legnehezebb néptáncot, ezt a kalotaszegi legényest, valamint a kalotaszegi páros táncokat olyan könnyedén vették a srácok, hogy le a kalappal előttük! Törőcsik Franciska olyan lazán, ügyesen és csodálatosan forog a filmben, hogy azt öröm nézni.

Hogyan jellemezné a Magyar menyegzőt?

Az alkotással kapcsolatban lehet egy olyan érzése az embernek, mintha dokumentum filmet nézne. A táncosok korántsem csak díszletként funkcionálnak ebben a műben. Nekünk elsősorban az volt a dolgunk, hogy egy valódi, hiteles kulturális hátteret adjunk a történethez. Olyan környezetet kellett megteremtenünk, amelyben megjelennek a lakodalmakra, a vendégfogadásra, valamint a falusi mindennapi életre jellemző szokások. Nagy segítségre volt ebben a számos élő kapcsolat, amivel rendelkezünk. Erdély-szerte és Kalotaszegen is olyan barátokkal, ismerősökkel büszkélkedhetünk, akik segítettek ezt az egészet hitelesen kivitelezni. A táncosaink azért is tudtak természetesen jelen lenni a lakodalomban, a mulatságokban, vagy a vonulásban, mert tudták, hogy mit, hogyan kell hitelesen csinálni. Hozzá kell tennem gyorsan, a szerepjáték nem ismeretlen előttük. Az együttesem, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészei hozzá vannak szokva ahhoz, hogy a koreográfia mellett megszólaljanak és énekeljenek is. A Nemzeti Színházban sok darabban dolgozunk együtt színészekkel, ahol a táncosoknak játszaniuk is kell a színpadon. Ettől függetlenül természetesen a páros táncokat és a legényeseket ugyanúgy meg kellett tanulni, és sokat kellett gyakorolni.

Mi az, ami esetleg nehézséget jelentett a táncosok számára?

A táncegyüttesi munkától idegen az, hogy ötször, vagy tízszer kell felvenni valamit egy filmforgatás során. Ez talán egy kicsit nehézséget okozott számukra, de meglátásom szerint a fantasztikus helyszínek mindenkit kárpótoltak. Kiváló atmoszférát biztosított a szentendrei Skanzen, Nádasmente és Kalotaszeg környezete, a kapualjak, a díszes házak, a gyönyörű vistai templom. Kiemelném még a vistai, mérai, inaktelki, bogártelki vendégek, ismerősök szerepét is, akik gyakorlatilag önmagukat adták a filmben. Káel Csaba rendező és Lajos Tamás operatőr autentikus környezetbe helyezte a táncosokat, Tamás pedig esztétikus képkivágásokkal örökítette meg a természeti jelenségeket.

Mennyi ideig tartott, amíg a színészek megtanulták a táncokat?

Ez nagyjából egy-két hónapos előkészületet jelentett számukra. Nyilván a táncosaim már több tíz éve gyakorolják ezeket a fajta táncokat, számukra a kalotaszegi anyag nem ismeretlen világ. Amikor turnéra mennek, akkor ezekből a táncokból több részletet is eltáncolnak a nézőközönség számára. Csodálatos a Kalotaszeg viseletkultúrája, zenekultúrája, illetve a tánckultúrája is. Úgy vélem, hogy a Magyar menyegző által egy olyan környezetet is bemutathattunk, amely igazán érdemes a figyelemre. Ehhez természetesen oda kellett menni, át kellett élni ezt az egészet, úgy kellett létezni, úgy kellett főzni, ahogyan az valójában történik azon a tájegységen akkor, amikor esküvő van. Hozzáteszem, ezek élő hagyományok, mert ami a filmben látható, az Kalotaszegen a mai napig úgy történik a lakodalmak idején.

Elhangzik a filmben a Katit alakító Törőcsik Franciska szájából egy kulcsmondat, miszerint egy fiú táncáról meg lehet mondani, hogy melyik faluból származik.

Kalotaszeg területéhez hozzávetőlegesen 40–50 falu tartozik, amelyek három jelentős néprajzi egységbe sorolhatók: Felszeg, Alszeg, illetve a Nádasmente. Felszeg a nyugati havasok tövében található településeket fogja össze, Alszeg az Almás-patak mentén elhelyezkedő falvakat jelenti, míg a Nádasmente a Kolozsvárhoz közelebb eső, a Nádas-patak völgyében húzódó községeket öleli fel. A Cifra Kalotaszeg a Nádasmente középső szakaszán található, elsősorban Méra és Magyarvista környékén. Ez a vidék arról nevezetes, hogy itt viselik a legdíszesebb, legszínesebb női viseleteket – innen ered a „cifra” elnevezés. A cifraság különösen jól megfigyelhető a gyöngyös bujkákon, a gazdagon hímzett szoknyákon és kötényeken, valamint a jellegzetes piros csizmán.

Igen, az teljesen igaz, hogy egy fiú táncáról meg lehet mondani, honnan származik. A néprajzkutatók évtizedeken át rendkívül részletesen gyűjtötték és rendszerezték ezt a tudásanyagot. Sem Andrásfalvi Bertalan, sem a Pesovár-testvérek (Ernő és Ferenc), sem pedig Martin György munkásságát nem szabad elfelejteni ezen a téren, hiszen ők hívták fel a figyelmet a táncok területi sajátosságaira és azok jelentőségére. Érdemes megemlíteni, hogy már Kodály Zoltán is rámutatott arra, hogy ahol az asszonyok szép, gazdagon díszített varrottasokat készítenek, oda mindenképpen érdemes elmenni, és a tánckultúrát is megnézni. Kodály ezzel arra utalt, hogy a viselet és a tánc ugyanannak a kulturális világnak a részei, és gyakran együtt őrzik meg a helyi hagyományok legszebb vonásait.

Hogy látja, milyen hatással lehet a magyar néptánc, népzene népszerűségére ez a film?

Örömmel tölt el, hogy elkészült ez a játékfilm, mert úgy érzem, valóban ablakot nyit erre a vidékre. Magyarországon több olyan tájegység is van – a Sárköz, Matyóföld, Somogy, Szatmár vagy Kalocsa környéke –, ahol rendkívül izgalmas és gazdag tánckultúra él. Kalotaszegről ezzel a filmmel egy igazi, hamisítatlan esszenciát kaptunk ebből a különleges népi kulturális örökségből.

Természetesen ez a történet vagy élethelyzet bármelyik említett vidéken előfordulhat. Sokan vannak, akik szeretnének kilépni egy rossz kapcsolatból, vagy egyszerűen csak elutaznának valahová. Mi, táncosok és zenészek jól tudjuk, hogy a magyar néptánc világszerte nagy sikernek örvend: a táncházak Montreáltól és Torontótól Los Angelesen át egészen Japánig tombolnak. Sok helyen tanítottunk már a világ nagyvárosaiban, és mindenütt azt tapasztaltuk, hogy erős a fogadókészség a magyar néptánc iránt.

Meggyőződésem, hogy ez a film hiánypótló alkotás. Évtizedek óta nem láthattunk olyan művet, amely ilyen mélységben és ilyen esszenciával mutatna be egy magyar történeti-kulturális tájegységet. Koreográfus partnereimmel, Zs. Vince Zsuzsával és Mihályi Gáborral nagy örömmel vettünk részt a film megalkotásában. Számunkra óriási boldogság volt egy ilyen kulturális anyag létrehozása, és úgy gondolom, hogy ez a film az általunk végzett szakmai munkát is új távlatok felé nyitja.