„Azt mondják, hogy a tánc alapján könnyen meg lehet mondani egy férfiről, hogy melyik környékbeli faluból jött” – mondja Kati (Törőcsik Franciska) a film elején Péternek, aki erre rögtön visszakérdez, hogy vajon az ő táncában milyen elemek vegyülnek? "Kalotaszegi és sok-sok budapesti!"- vágja rá a hölgy tréfásan. A lány és a fiú személyében két világ - Budapest és Erdély, a lüktető nagyváros, valamint a tradíciókra és értékekre épülő népi világ - kapcsolódik össze. A találkozásba átmeneti bizonytalanság is vegyül, mert Péter ekkor még nem tudja, hogy miért akar kitörni ebből a világból a nő, de minden erejével azon van, hogy segítő kezet nyújtson neki.
A segítség értékét növeli, hogy olyan helyen történik mindez, ahol nem ajánlatos magyar rendszámú autóval az utcán parkolni. Káel Csaba alkotásában a történet szerint két unokatestvér, Péter és András Románia (pontosabban szólva az erdélyi Kalotaszeg tájegység felé) veszi az irányt, hogy részt vegyenek egy hagyományos, kalotaszegi esküvőn. Az ötlet nem teljesen érdekmentes, de csak a kezdet ilyen. Vajon Péter és Kati lesz egymásnak a mesebeli királyfi és királylány? Vajon őket egymásnak teremtette a Teremtő? A két világ előtt minden adott, hogy eljárja a násztáncát.
Napok kérdése
Az idősávot tekintve a film mindössze néhány napot ölel fel. Ebben benne van az utazás, az esküvő és a lagzi előtti éjszaka és tulajdonképpen még vége sincs a mulatkozásnak, amikor felmerül a kérdés, vajon létezik-e szerelem első látására? Talán ennek köszönhetően, talán más okból kifolyólag, de a Magyar Menyegző könnyedén, lépésről-lépésre építkezik. A néző előtt bontakozik ki a bonyodalom, a konfliktus és aztán mindezt egy olyan befejezés követi, amire a történetek alapján kevesen következtetnének.
A Békési Miksa forgatókönyvéből készült alkotásban hamar beszippantják a nézőt az események, melynek eredményeképpen egy csodálatos környezetben, a kalotaszegi magyar hagyományokat komplexen felelevenítő mozgóképben találjuk magunkat. A Magyar Menyegző nemcsak egy romantikus film, hanem egy korrajz is egyben. Míg ma teljesen szabadon lehet házasodni az Európai Unióban határon innen és túl, addig a rendszerváltás előtt a román állambiztonság („Securitate”) rendkívül szigorúan szabályozta ezt a kérdést. A magyarországi állampolgárokkal való kapcsolatokat gyakran ellenséges befolyásnak tekintették. Az ilyen magyar, illetve román állampolgárok közötti házasságkötéseket sokszor engedélyekhez kötötték. A film reálisan, a maga nyers valóságában mutatja be mindezt.
És aztán ott van az a szál is, amelyet már sokan ismerhetnek azok közül, akik érdeklődnek az államszocializmus magyar néplélekre gyakorolt hatásáról: Budapestről nézve az USA volt az ígéret földje a Pontiac-ok, a rock&roll és a szabadság miatt.
Táncos fotóalbum
A képi világát tekintve a Magyar Menyegző kiegyensúlyozott, hiszen a rendező időnként nagy totálban mutatja meg a falusi és a városi környezet, a fontos párbeszédeknél a szekond plánok, a táncos és tömegjeleneteknél pedig inkább a totál képkivágások az uralkodók. A film igazi csemege a szemnek, ugyanis a Kodak filmek ’70-es és '80-as években uralkodó, meleg tónusú, élén vörösökben, hűvös zöldekben és aranysárga árnyalatokban gazdag, kontrasztos képi világát idézi meg. ("Kodak 100T 5247")
Ez a meleg, nosztalgikus, mégis kissé nyers képi világ – amit többek között a Star Wars: New Hope és az Annie Hall is használt - máig inspirálja a filmeseket. És az embernek olyan érzése lesz, mintha csak egy olyan családi albumot nyitott volna ki, amiben még a negatívokra fotózott és utólag előhívott papírképek dominálnak. Ha úgy vesszük, akkor a Magyar Menyegző olyan, mint egy szívet melengető táncos fotóalbum. A koerográfiák nemcsak látványosak, de ott, ahol dramaturgialiag szükség van rá, meg is jelenik a feszültség.
Kiváló alakítások
És ebben a vizuális környezetben bontanak szárnyat olyan kiváló színészek, mint Györgyi Anna, aki remekül alakítja a kissé pikírt, de jószívű és gondoskodó anyát. Férjét pedig Lengyel Ferenc játssza, aki amellett, hogy büszke „lányos apuka”, tisztességes, szívélyes és melegszívű karakter. A lakodalmi hevületben időnként felszínre tör legényes csibészsége, hogy kibújjon bizonyos feleslegesnek tűnő konvenciók alól. A film két főszereplőjének Törőcsik Franciska (Kati) és Kovács Tamás (Péter) tekinthető, akik az események sodrában, egy sajátos történelmi-társadalmi helyzetben ismerik fel, hogy nincs tisztább és erősebb érzés a világon a szeretetnél. Nemcsak a forgatókönyvnek, hanem e két színész zsenialitásának is köszönhető, hogy a végkimenetel az utolsó pillanatig kérdéses.
„Úgy érzem magam, mintha már régóta házasok lennénk” – mondja Péter Katinak egy jelenetben. És valóban tényleg úgy viselkedik a két főszereplő, mintha sok esztendő elszaladt volna azóta, hogy kimondták a holtodiglant. Pedig akkor, amikor ez elhangzik, éppenhogy csak túl voltak az első találkozáson. „Ahol szeretet van, ott minden van” – tartja a mondás és a két főszereplő úgy játszik, hogy ezt maximálisan meg tudja tölteni tartalommal. Áldás mindez a sztori, valamint a néző szempontjából is.
A Magyar Menyegző tehát nemcsak egy hiánypótló alkotás, hanem bájos, romantikus film, történelmi környezetbe ágyazva. Olyan, mint egy békés sziget az óceánban, ahová bármikor szívesen visszatérne az ember. Kalotaszeg pedig éppen egy nyugodt pontként, a hagyományos értékek megőrzőjeként és védelmezőjeként jelenik meg a diktatórikus Romániában. Jól szimbolizálja a film legfontosabb tanulságát, hogy az egyetemes, humánus emberi értékekek mindig túlélik a legfélelmetesebb diktatúrákat is.
Fotó: Szupermodern Stúdió
