A Strobl-évad nemcsak a monumentális életműre irányítja rá a figyelmet, hanem felidézi azt a különös, romantikus világot is, amely a Magyar Képzőművészeti Egyetem legendás Epreskertjében született, életre keltve egykori szellemiségét, atmoszféráját.
Az epreskerti Szobrász Mesteriskola egyszerre volt műterem, iskola, színház és romantikus díszlet – egy világ, amelyben a múlt megelevenedett. Kortársai Strobl Alajost „epreskerti várúrnak” nevezték – nem véletlenül. Alakját számos legenda övezi: elvárta a portástól, hogy minden reggel kürtön fújja el az ünnepi fanfárt, amikor a mester lóháton kivágtatott az Epreskertből. Történelmi jelmezes estélyeket rendezett, ahol bíborosi ornátusban vonult, tanítványai vitték uszályát, a kert pedig bengáli fényben úszott. Egy farsangi éjszakán akkora máglyát raktak, hogy a környékbeliek tűzvészt sejtve kihívták a tűzoltókat. Az emlékezések szerint még kutyáját is oroszlánjelmezbe öltöztette, hogy elriassza a betolakodókat.
Fehér Ildikó művészettörténész, az MKE általános rektorhelyettese, a Strobl-évad vezetője így fogalmaz:
“Strobl Alajos az epreskerti műteremház antikizáló kialakításával, a történelmi jelmezes ünnepségekkel a dicsőséges korok letűnt világát varázsolta maga köré. Lélekben inkább volt Mátyás király udvari művésze, mint a 20. század első negyedének modern, avantgárd szobrászati irányzatainak képviselője. Nekünk az a célunk, hogy a Magyar Képzőművészeti Egyetem Strobl-emlékéve ne pusztán tisztelgés legyen a mester előtt, hanem atmoszféra-teremtés: visszahívása annak a világnak, ahol a szobrászat nemcsak mesterség volt, hanem ünnep, látvány és közösségi élmény.”
Strobl 1885-től negyven éven át tanított az egyetem jogelődjén, az Országos Mintarajztanodán, 1897-ben pedig megalapította a Szobrász Mesteriskolát, amelynek vezetőjeként az Epreskertben rendezte be az oktatás és az alkotás különleges központját A Mesteriskola – amelyet nyugdíjazásáig, 1925-ig irányított – nemcsak oktatási tér volt, hanem egy sajátos, romantikus univerzum: historizáló díszletek, barokk Kálvária, gótikus kőtöredékek, antik másolatok között születtek azok a művek, amelyek máig meghatározzák Budapest arculatát.
Itt készültek Budapest ikonikus alkotásai: a budai királyi palota Mátyás-kút szoborcsoportja, a Halászbástya mellett álló Szent István szobor monumentális alakja, a Zeneakadémia homlokzatán látható Liszt Ferenc szobor, valamint a Nemzeti Múzeum előtti Arany János szobor. Strobl alakformálása generációk számára határozza meg, miként látjuk Liszt Ferencet, Arany Jánost vagy Szent István királyt.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem jelmezes farsangi mulatsággal és egy különleges kiállítással nyitotta meg a nagyszabású Strobl-évadot. Az egyetem hallgatói, oktatói, munkatársai az „Út a halhatatlanság forrásához” című, 1897-es történelmi jelmezes művészbál kortárs parafrázisával látványos jelmezekkel, élőzenével, lovasokkal, saját készítésű lakomával idézték fel az egykori epreskerti ünnepségek romantikus hangulatát.
A farsanggal egyidőben nyílt meg és december végéig látható a Strobl Epreskertje című kiállítás: a Magyar Képzőművészeti Egyetem szó szerint kivitte Strobl történetét az utcára. A Bajza és a Szondi utcán sétálók húsz-húsz nagyméretű tablón keresztül ismerhetik meg Strobl legendáit és az Epreskert történetét. A kerítésen elhelyezett nagyméretű tablók megállásra, olvasásra, felfedezésre hívják a járókelőket. A tárlat különlegessége, hogy eddig publikálatlan archív fotók – a művész leszármazottainak gyűjteményéből – bepillantást engednek Strobl műtermének világába, az Epreskert történetébe, sőt az I. világháború idején itt működő hadikórház mindennapjaiba is. A kiállítás kurátorai Borovi Dániel művészettörténész és Erős Apolka szobrászművész.
A jubileumi év csúcspontja a “Strobl 170” című nagyszabású kiállítás, amely július 16-án nyílik meg az egyetem Andrássy úti főépületében, a Barcsay Teremben. A közgyűjteményekből és magángyűjteményekből érkező Strobl művek sokasága a nagyközönségnek mutatja be a mester nagyívű pályáját. A nyári nyitvatartásnak köszönhetően a Budapestre látogató turisták is felfedezhetik az Andrássy út kulturális tengelyén ezt a különleges életművet – ott, ahol a múlt és a jelen szó szerint egymásba ér.
A Strobl-évad keretében a Magyar Képzőművészeti Egyetem kiad egy gazdagon illusztrált archív fotókötet és egy tanulmánykötet is, amelyben az egyetem oktatói elemzik Strobl művészetpedagógiai és kultúrtörténeti jelentőségét, valamint emléktábla kerül a mester szülőházára Liptóújváron.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem Strobl-évada tehát nem csupán emlékezés, hanem élő párbeszéd múlt és jelen között. Az „epreskerti várúr” öröksége ma is él, inspiráló erővel hat az Epreskert fái alatt, az egyetem falai közt, a műtermekben és mindazok képzeletében, akik megállnak egy-egy Strobl-szobor előtt.
Az emlékév programjai a Strobl Alajos Emlékhely Alapítvány együttműködésével valósulnak meg.
