A Magyar Képzőművészeti Egyetem a Strobl-emlékév kiemelt eseményeként rendezi meg A halhatatlanság forrása című nagyszabású kiállítást. A tárlat nemcsak a 19–20. század fordulójának egyik legjelentősebb magyar szobrászának életművét mutatja be, hanem olyan műveket is a közönség elé tár, amelyek több mint száz évig rejtőzködtek, sőt akadnak olyan alkotások is, amelyeket csak a közelmúlt kutatásai során sikerült Strobl munkáiként azonosítani.
A kiállítás egyik legnagyobb szenzációja, hogy a nagyközönség most először láthat számos, a Strobl család és magángyűjtők tulajdonában fennmaradt gipsz- és terrakottaszobrot. Ezek a törékeny művek az elmúlt évszázadban ritkán szerepeltek kiállításon, ugyanakkor különösen közel hozzák az alkotói folyamatot: közvetlenül őrzik Strobl gyors, lendületes szobrászi gesztusait és első gondolatait.
Ugyancsak kuriózumnak számítanak azok a művek, amelyek évtizedeken át rejtőztek a Magyar Képzőművészeti Egyetem gyűjteményében. A kiállítás előkészítése és az életmű kutatása során sikerült azonosítani több olyan szobrot, amelyekről korábban nem volt ismert, hogy Strobl Alajos alkotásai. Az azonosítás levéltári dokumentumok, korabeli fényképek és családi hagyatékok összevetésével történt. A most bemutatott újrafelfedezett művek között található többek között Rauscher Lajos építész, a Mintarajztanoda (ma: Magyar Képzőművészeti Egyetem) épületének tervezője, valamint gróf Károlyi Sándor és Bethlen Klementina portréja is.
A tárlat látványos kortárs gesztussal is kiegészül. Az Andrássy úti főépület lépcsőjén a járókelők egy közel életnagyságú, 3D-nyomtatott szoboralakkal találkozhatnak. A mű Strobl Alajos egykori Mechwart-emlékművének fennmaradt mellékalakját idézi meg. Az eredeti emlékmű a második világháborúban elpusztult, a túlélő szoborrészletet ma az Öntödei Múzeum őrzi. A korszerű technológiával létrehozott alkotás egyszerre emlékezik a múltra és mutat rá a kulturális örökség megőrzésének új lehetőségeire.
“A kiállítás egyik legfontosabb célja, hogy ne csupán egy jelentős életművet mutasson be, hanem a felfedezés folyamatát is láthatóvá tegye. Az újonnan azonosított és egy évszázadon át rejtve maradt művek olyan rétegeket tárnak fel, amelyek alapvetően gazdagítják Strobl Alajos művészetének értelmezését” - hangsúlyozták a tárlat kurátorai, Erős Apolka és Borovi Dániel.
A kiállítás címe egy 1897-es műcsarnoki művészestélyhez kapcsolódik, amelynek látványvilágát Strobl Alajos tervezte. A tárlat különleges helyszíne tovább erősíti ezt a kapcsolatot: a művek a Magyar Képzőművészeti Egyetem Andrássy úti főépületében láthatók, abban az egykori Műcsarnokban, ahol Strobl számos alkotását először mutatta be a budapesti közönségnek. Több mint egy évszázaddal később ezek a művek jelképesen visszatérnek eredeti bemutatkozásuk helyszínére.
A kiállítás 45 szobron keresztül ad átfogó képet az életműről. A válogatásban a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, a Budapesti Történeti Múzeum, a Gödöllői Városi Múzeum, a Róth Miksa Emlékház és Gyűjtemény, valamint magángyűjtemények kiemelkedő darabjai szerepelnek.
Strobl Alajos a magyar szobrászat meghatározó alakja volt. Nevéhez olyan ikonikus alkotások fűződnek, mint a budavári Szent István-lovasszobor, a Mátyás-kút vagy a Magyar Nemzeti Múzeum előtti Arany János-emlékmű. Művészi pályája mellett pedagógusként is maradandó örökséget hagyott maga után: 1885-től a Mintarajztanodában tanított, majd a Szobrász Mesteriskola vezetőjeként generációk művészképzését formálta. Közel négy évtizeden át dolgozott az Epreskertben, amely ma is a magyar művészeti oktatás egyik meghatározó helyszíne.
A kiállítás a Strobl-emlékév részeként, a Strobl Alajos Emlékhely Alapítvánnyal együttműködésben valósult meg. A Strobl-emlékév vezetője Fehér Ildikó művészettörténész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektorhelyettese.
Forrás: Kubik Elvira
