Nagyon nehéz helyzetben vannak a hazai finnugorisztika képviselői, mivel a kormányzat intézményesített támadást indított a finnugor elmélet ellen és bevetette agytrösztjeit. Bár ne tette volna. A sort még Orbán Viktor kezdte szeptember elején, amikor Kirgizsztánban azt találta mondani, hogy "Magyarország mindig is figyelemmel kísérte a türk identitású országok együttműködését. A modern világban is megőrzi nyelvét, kultúráját, hagyományait, tiszteli, ápolja türk gyökereit - mondta a kormányfő. A magyarok Attila kései leszármazottainak tekintik magukat, a hun-türk eredet alapján állnak, nyelvük a türk nyelvekkel áll rokonságban". Nem kellett sokat várni a következő rúgásra.
Kövér László nem nemzetközi terepen, hanem csak a Hír TV-ben ment nagyot pénteken, az MTI pedig mint a kisangyal, le is hozta ezzel kapcsolatos gondolatait. Ezek a következők voltak: szerinte a magyar őstörténet megért volna egy tisztességes vitát az elmúlt harminc évben. Az egész finnugor elmélet - amelyet nem akar vitatni -, a genezisétől gyanús, szerinte már akkor is ideológiai eszköznek tűnt, amikor a 19. században elfogadták. Kövér László ennek ellenére nem hiszi, hogy alapvetően felfordult volna az életünk és alapvetően más vágányt járt volna a történelmünk az elmúlt 50-100 évben, ha kiderült volna vagy kiderülne, hogy mégiscsak türk eredetű nép vagyunk, és a nyelvünk sem finnugor.
Persze nincs abban semmi meglepő, hogy Kövér László ki akarja piszkálni a gesztenyét ebből a témából. A rendszerváltás előtti magyar kommunisták mindig is élen jártak a magyar identitás megtépázásában, csak így lehetett távol tartani a magyarokat a finnektől és az észtektől (a lengyelekről pedig már nem is beszélve). Csak emlékeztetőül, volt kitől a házelnöknek is tanulnia. Kövér László apja ugyanis 1930 óta tagja volt a Szociáldemokrata Pártnak, majd az MSZMP-nek (forrás: wikipedia.hu). Kövér László pedig 1986-ban az MSZMP Központi Bizottságánál dolgozott segédmunkatársként a Társadalomkutató Intézetnél. 1987 és 1988 között már Soros ösztöndíjasként a közép-európai társadalmi mozgalmak kutatásával is foglalkozott. Ezek után nem is meglepő, hogy a rendszerváltást követően 1990 és 1994 között aktívan, egy ideig elnökként is részt vett a Nemzetbiztonsági Bizottságban.
Kövér László tehát profi abban, hogyan kell kikezdeni egy egyébként tudományos talajon álló elméletet. Módszere a megtévesztésre épül, a finnugor elméletet ugyanis nem a 19. században találták ki és sok hangoskodó okostojás véleményével ellentétben, nem a Habsburg-ház érdeke volt. A finnugor nyelvrokonság gondolatát a 16. században vetik fel határozottabban: Mathias de Miechow krakkói kanonok a Tractatus de duabus Sarmatiis c. művében még a magyarok és a Káma-vidéki Jugriában élő népek nyelvének hasonlóságáról ír, míg br. Siegmund de Herberstein osztrák diplomata a Rerum Moscovitarum Commentarii-ban (1549) már nem csak a jugriai manysik, hantik és a magyarok nyelvének rokonságát veti fel, de azt is állítja, hogy a magyarok innen költöztek a Kárpátok közé. 1671-ben Georg Stiernhielm svéd tudós beszámolt a lapp, észt és finn nyelv hasonlóságáról, illetve a finn és magyar közti hasonló szavakról. A hamburgi orvos és polihisztor Martin Vogel szintén kísérletet tett a finn, lapp és magyar nyelvek rokonítására. Ő a szóegyezéseken, etimológiákon kívül már nyelvtani párhuzamokra is támaszkodik, amikor e nyelvek rokonságát kimondja. A lapp, finn és magyar nyelv rokonságát még G. W. Leibniz is említi a De originibus gentium c. művében –egy közös ősnyelv leszármazottainak tartja ezeket.
Az első magyar kutató Sajnovics János volt, aki megvetette nyelvünk rokonságának tudományos alapjait. Sajnovics nem volt nyelvész, jezsuita szerzetesként tagja volt annak az expedíciónak, amely 1769-ben VII. Keresztély dán király kezdeményezésére, Mária Terézia megbízásából, Hell Miksa vezetésével Észak-Norvégia partjainál, Vardø szigetén végzett méréseket és megfigyeléseket az 1769. június 3-áról 4-re virradóan: a Vénusz bolygó átvonulása a napkorong előtt. A tudósnak a mérések mellett az is a feladata volt, hogy tanulmányozza a szigeten élő lappok anyanyelvét is. Sajnovics elsőként a két nyelv hangzásának, hanglejtésének hasonlóságára figyelt fel. Majd a nyelvek szókészlettani, hangtani és alaktani egyezéseit kutatta.
Korántsem igaz tehát az a téves, de mai is élő elképzelés, hogy a Habsburg-ház érdeke volt a magyarok önbecsülésének megnyirbálása a „halszagú finn rokonság” felfedezésével, hiszen az efféle elméletek jóval korábban keltek életre. Az MTA megalakulásakor még vita volt a finnugorizmusról, azonban ma már kétségtelen, és elfogadott tény a nyelvészek számára, hogy „minimum” nyelvrokonok vagyunk. Egy szónak is száz a vége: sem Orbán Viktort, sem pedig Kövér Lászlót senki sem kérte fel arra, hogy olyan iszlám országok kegyeit keresse, mint Üzbegisztán vagy Türkmenisztán, ahol ráadásul még keresztényeket is üldöznek.
A finnugor népek közül Finnország lehetőségeihez mérten támogatta az 1956-os forradalom kérdését. Erről szóló cikkünket ezen a linken olvashatja.
